2012. január 15-én Nagybalogon a Istentiszteletet követően került sor az 1945. január 18-án málenkij robotra elhurcoltakra való megemlékezésre.
Az egykori iskola épületében, melyben ma gyülekezeti terem működik, Koós István, A nagybalogi tragédiák című könyv szerzője emlékezett az 1945-ös események borzalmaira. A megemlékezésen közreműködött Pál Gabriella, aki Sági Erzsébet Málenkij robot című versét mondta el és a helyi Szivárvány Népdalkör. A megemlékezés a templomkertben koszorúzással ért véget, ahol a Csemadok, a község, az egyház és az MKP járási és a rimaszombati helyi szervzete nevében helyezték el a résztvevők a megemlékezés koszorúit.
Sági Erzsébet: Málenkij robot
Becsaptak és elhurcoltak,
családodról hírt sem adtak…
Évek múltak, s nem jött levél,
azt sem tudtad, ki hal, ki él…
Vézna tested eke előtt
alattad a fekete föld.
Barom helyett húztál igát,
s bányában toltál taligát.
Meleget nem adott kabát,
élted nem ért egy fabatkát.
Ruhád, kedved rég elkopott,
de hitted még a holnapot.
Álmodtál otthont, gyermeket,
szüretet, fenyőt, ünnepet.
Segítettél, akin tudtál,
a pokolban is jó maradtál.
Anyám voltál, s példaképem…
Jaj, csak lennél most is nékem…
Ünnep készül, de nélküled…
Mamácska! Üres a helyed!
